Zsédeny község

Adatok

Régió: Nyugat-Dunántúl
Megye: Vas megye
Kistérség: Sárvári kistérség
Lakosság: 215 fő
Terület: 6.43 km²
Népsűrűség: 33,44 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 95

Fekvése

Zsédeny község a Sárvár-Sopron (84-es főút) mentén sík, sovány, homokos területen fekszik. Régi település, amit a község határában feltárt vaskori sírhalom is bizonyít. Nevét az Árpád kortól ismerjük az oklevelekből, első említése 1238-ból való. A XIV. századtól megjelenik a Kis-zsédeny másként vadkert, mint elkülönül jobbágyközség megkülönböztetése. Zsédenyen át már a XIII. században Egerszeg és Paty között nagy út vezetett, s az úttól nem messze feküdt Szent Márton –a község védőszentjének –egyháza. A 2000. évtől elevenítette fel az Agroprocent Kft. a Márton napi lampionos korhű jelmezes felvonulást a község területén. Zsédeny ősbirtokosai valószínűleg a zsédenyiek voltak, majd a pogánylázadások leverése után a falu egy része királyi birtok lett. Ő adta tovább a várnépek kezelésébe, majd a későbbiek során a Köcskiek, a Jákok, a Mezőlakiak és az Ostffyak is birtokolták. Későbbi földesurai a Chernel és a Taar, majd a Maróthy családok voltak. Ez utóbbiak betelepülési ideje nem ismert, de a község területén jelenleg is meglévő Maróthy kúriát a XIX. század közepén építtette a család romantikus-eklektikus stílusban. A család 1945-ig birtokolta, majd az erősen lepusztult épületet a kastélyprogram keretében a Fiedler család újította fel kívül-belül. Jelenleg 20 ezer m2-es parkjával együtt ** szállodaként üzemel. 12 szobája antik berendezésű, 20 fős konferenciateremmel rendelkezik.

Története

Zsédeny és a Maróthy Kúria története

Zsédeny egytagú helynév. Elképzelhető, hogy a Zsidány helynevekkel rokon. Jelentése nem ismert. A név alakját tekintve, a falu eredete a X. századra tehető. Talán a szláv után o.Zdan-ból is eredeztethető.

Mindenesetre régi lakóhely, melyet a község határában feltárt vaskori sírhalom is bizonyít. Zsédeny később Kiszsédeny és Vadkert néven is szerepel. Az nem vitatható, hogy a Kőrös (ma:Kőris) és Pilisnuch patakok között feküdt, Zsédenyen át már a XIII.században Egerszeg és Paty között nagy út vezetett. Az úttól nem messze feküdt egy erdő és Szent Márton egyháza. A templom után következett a vadaskert. Az idősebb helybenlakók még ma is vadaskertnek nevezik a területet. Zsédenyt északról Hegyfalu és Egerszeg, Keletről Jákfalva és részei, délről Paty, Őlbő, Szeleste, nyugatról Szentgyörgy és Pósfalva határolták.

Zsédeny ősbirtokosai valószínű, a zsédenyiek voltak. Ugyanis a XIII.század első felében (1221-ben) Zsédenyi Obulgán fiai és a vasvári várnépek pereskednek egymással. Ennek alapján Zsédeny egy részét a vasvári várhoz tartozó királyi birtoknak, másik részét a Zsédenyi család „szállásbirtokának” ismerhetjük el.

A XIII. század előtti okmányokról nincs tudomásunk, így az első zsédenyi foglalók a Zsédenyiek lehettek. A fenti időpont megjelölését még alátámasztja az a tény is, hogy Zsédenyi Obulgán fiai Dénes, Lampért és Sándor, a vasvári várnépek részéről pedig Mikola és Karácsony vasvári polgárok 1221-ben széna ügyben pereskedtek egymással. A nádor a per eldöntése miatt a feleket Váradra küldte tüzesvas-próbára. Obulgán embere vitte a vasat. A próbára kitűzött napon azonban a vasvári várnép két kiküldöttje nem jelent meg, hanem megszökött Váradról. Ezért a Zsédenyi Obulgán fiai lettek a per nyertesei.

A pogánylázadások leverése után a falu egy része a király birtokába került. Ő adta azt a várnépek kezelésébe, majd a későbbiek során a Köcskieket, aJákokat, a Mezőlakiakat és Ostffyakat is birtokban találjuk. 1270-ben Ják (Jákfa) határjárásánál Zsédeny mint határfalu szerepel. A XIV. század elején a várnépek és a Zsédenyiek mellett megjelentek Zsédenyben a Köcskiek is. Zsédenyt Köcski Sándor nádor a nemzetségbeli

Kőszegiek leverése után jutalmul kapta akirálytól. Köcski Sándort a király 1327-ben már megerősítette Zsédeny birtokában is. Az utódok viszont igyekeztek túladni a Zsédenyieknek. Pár évvel atyjuk halála után már zálogba adták földjeiket rokonuknak, Magyar Pálnénak. 1332-ben pedig a már zálogba adott birtokot – a király engedélyével- eladták neki. A Zsédenyiek a Patyiakkal, 1446-ban pedig a Kámoniakkal álltak perben. Amikor azonban támadás érte Zsédenyt külső ellenség részéről, akkor bizony a Zsédenyiek és a Köcskiek is összefogtak (1347-ben) Kotsa Miklós sárvári várnagy ellen. Ő ugyanis mindkét család birtokát elfoglalta és önkényesen a szántó területeket művelni kezdte. 1356-ban újabb sérelem érte Zsédenyi Domonkost, most már a hegyfalui népek részéről. Domonkos zsédenyi erdejét önkényesen kivágták. A XIV. század végét az jellemezte Zsédenyben, hogy a Köcskiek egymás közt is viszálykodtak. Eredménye az lett, hogy más családok javára teret veszítettek. Pontosabban a Jákok nyertek a viszálykodásból. Zsédenyben volt birtoka még István pápóczi prépostnak is, ezt 1373-ban Mezőlaki Miklós besztercei ispán (óbudai várnagy) vette meg. Majd 1379-ben elcserélte Károly Miklós magymákfalvai birtokával.

Úgy tűnik, hogy Zsédenyben a csornai konventnek is lehettek birtokrészei. Az Osl nemzetségbeli Ostffy-család leányágon volt érdekelt, melyet Kiszsédenyben Pál fráter csornai prépostnak és konventjének adtak át.

A bevezetést Egerszegi Kemény Mihály királyi ember és Tamás ölbői pap végezték, míg a szomszédok közül a Jákok, nevezetesen Niczki Benedek, Szentivánfalvai Szép László, Kilián Mátyás, valamint Kisölbői Benedek és Fábián vettek részt. A XVI. Század elején a Jákok meghatározóak Zsédenyben.

Maróthy család zsédenyi betelepülési idejét nem ismerjük.

A Maróthy-családból Mihály 1597-ben pápai várkapitány volt. További ismert nevek a családból: - Miklós ( neje Horváth Erzsébet) a vasvári-szombathelyi káptalannak egy 1657-ben kelt okiratában találjuk. - Ferenc 1717-ben Meszlenben lakott. - Zsigmond 1733-ban czomaházi lakos igazolta nemességét. Zsigmondtól kezdve tudjuk levezetni a nem teljes családfát napjainkig. Kiemelkedő személyiségek voltak a Maróthy nevet viselő családból: - György a számtantanítás első magyar módszertanát dolgozta ki. 1715-ben született Debrecenben, 1744. október 16-án halt meg. Iskoláit Debrecenben végezte el 1731-ben, majd a zürichi, baseli egyetemeket, a holland akadémiákat látogatta. Huszonhárom éves korában hazahívták, hogy a szülővárosa főiskoláján az ékesszólás, történet és a mértan tanítását vegye át. Szilágyi Sámuel tanártársával kitűnő kézikönyveket készítettek a reáltárgyak oktatására, a klasszikusok tanulmányozhatóságára is. - János hadvezér 1391-ben kétszer nyert csatát a törökökkel szemben. Zsigmond király ezek után testőrévé tette és 1392-ben Pálülése aradi falut adta neki. Majd Pozsga vármegyében állította meg a török sereget és a bosnyák harcosokat. Ezért 1397-ben mocsói bán lett. Természetesen a sort még lehetne folytatni, hiszen a leszármazottak külföldről hazajárnak, vagy éppen itt laknak Magyarországon.

A Maróthy család címere: Álló kerektalpú pajzs kék mezejében, pajzsláb zöld halomjából fölemelkedő ötágú leveles fehér rózsa, betűzve egy fatörzsbe, melyen egy kígyó körben tekeredik. Sisak: jobbra fordult, nyitott sisakkoronával. Sisakdísz: kitört szárnyak közt beszúrt háromágú rózsa. Takaró: kék-arany, vörös-ezüst. Megjegyzendő, hogy a rózsa kap főszerepet a nemesi címerben. A magyar családcímerek között igen ritka szép címer, mert azon kevesek egyike, amelyben virág és kígyó a címerkép.

A Zsédenyben lévő Maróthy-kúriát a XIX. Század közepén építette a család, romantikus-eklektikus stílusban. Valószínűnek látszik, hogy a kúria építtetője Maróthy László volt, aki 1827-ben született. Az sem kizárható, hogy a Tar-család volt az építtető, hiszen László felesége, özv. Tar Jánosné szül. Kápolnyi Róza volt. Az viszont már hitelesen ismert, hogy 1890-ben Maróthy Győző volt a kúria tulajdonosa.

Az épületeket 1945-ig a Maróthy család birtokolta. Majd a használók nem tartották karban, így erősen lepusztult.

A kastélyprogram keretén belül a Budapestről érkező Fiedler-család megvásárolta, egy év alatt külsejében és környezetében vonzóvá tette a kúriát, húszezer négyzetméteres parkját úgyszintén. Belső szobáit, lakótereit hotellé alakította át, nagy hozzáértéssel és ízléssel. Az épület enteriőrje szinte megfelel egy kis elvarázsolt kastélynak, a maga régészeti gyűjteményével,

( vitrinekben elhelyezett antik tárgyakkal, oklevelekkel). Külön meg kell említeni régi kályha, varrógép és utazóláda gyűjteményét. Az alsó fogadó (recepció) pedig egyszerűen mint egy kis ékszerdoboz, kandallóval, tálalóval, tornyos székekkel, zongorával, faragott asztalokkal stb. Rendkívüli érdekessége az alsó társalgó egyik falába beépített monogramos téglagyűjtemény. A család a tetőtérben manzárdszobákat alakított ki, a földszinten és az emeleten egyidejűleg harminc fő elhelyezésére alkalmasak. Húsz fő részére alkalmas konferenciaterem is kialakítást nyert. A szobák mennyezete nagyobb részt stukkódíszítésű. A nagyobb felületű falak úgyszintén, melyet Fiedlerné Ajtay Zsófia készített nagy műértéssel és ízléssel. Az épület külső arculata nagyon jól harmonizál a külső környezettel. A kúria főbejárata előtti kocsialáhajtót elől négy, hátul kettőfejezetes négyzet-keresztmetszetű oszlop tartja. A főbejárat mellett balról és jobbról a Maróthy család és Ajtay család címerei láthatók a falba építve. Az épületegyüttes sarkait fiáléra emlékeztető, tornyocskák díszítik. A pincelejáró bejárati ajtaja rizalitszerű lépcsős pártázattal. Nyílászárói keresztezettek, ablaki diszkrét könyöklővel és törtíves vagy derékszögben megtört szemöldökkel díszítettek. Az ajtók több helyen félköríves záródásúak. A kúria alaprajza kereszttengelyes, tetőzete kontyolt nyeregtető. Zsédeny temetőjében új fejfák jelzik a Maróthy család őseit.

Nevezetességei

Az épületeket 1945-ig a Maróthy család birtokolta. Majd a használók nem tartották karban, így erősen lepusztult.

Következő községek

További községek